Verseim

   

 

 

 

     Pereg az idő                                                

 

       Pereg az idő,s fáj a múlt,

     mert a mi szerelmünk lángja rég  kigyúlt.

     Nem ölelsz már úgy meg soha,

     csókot se lelsz számra, 

     de szívem kapuja elötted mindig nyitva állna. 

     Megosztottad bánatodat,örömödet velem,

     és meghallgattalak,mert fontos voltál nekem.

     Fájón is de búcsúznunk kell,mert így hozta az élet,

     De hogy örökre elveszítesz,attól nem kell sose félned!

   

 

             Altató

 

 Eljött az este,az ég már fekete, és csillagokkal tele.

Alszik a polcon a maci a csacsi,s már nem gurúl a kicsi kocsi.

Két pici gyermek,már pizsamába bújt,

s a lámpa rég legyúlt.

Eljött a tündér,mely szép álmot sző a gyermek szemébe,

s akkor szép dolog jut a kis ember eszébe.

Pillangók szállnak állmukban,nem dördülő fegyver,

álmodjanak szépeket,míg eljő a reggel...

 

 

                 Otthon

 

     Egy kis város,mit sosem felejtek el,

     Egy kis város,hol szüleim neveltek fel.

     Oda köt a szüleim,rokon ,és sok emlék,

     amit soha el nem felednék.

     minden utca tér,ismeri a léptem,

     s hogy elhagyom mind ezt,sosem reméltem. 

     S ha húz a szívem haza,megyek,s elszáll minden gondom,

     mert nekem Simontornya a vigasz, és az otthon!

  

 

        

 

                  Papának Vivientől

            

                Boldog névnapot,és születésnapot kíván neked,

                 a te Viviened!

                Szeretlek Téged,mert sokat játszol velem,

                mikor sétálunk,megfogod a kezem.

               

                Vigyázz magadra,sokáig éljél,

                a kórtól pedig sose féljél.

                Mert ha egyszer felnövök,akkor én vigyázok rád,

                s én fogom a kezed,mikor sétálunk,órákon át.

 

                Majd akkor visszagondolunk a gyermekkoromra,

                s,tudnod kell,hogy te vagy a kedvenc Papa.

                Utóljára még azt szeretném  mondani Neked,

                 hogy isten éltessen sokáig,

                  és nagyon szeretlek!

                                          /2005.03.12/               

 

     

           

                         Tavasz

 

             Elolvadt a hó,a földön már látszik a zöld takaró.

             Meleg napsütéses napon,ülök egy fa alatt a padon.

             Nézem a tájat,s gyönyörködöm benne,

             mert a fák bimbóznak,egyre egyre szebbek.

 

           Bokrok fák, virágok súgják fülembe,

           hogy tavasz költözött a szívembe.

            A szívembe,mert ilyenkor henesebben dobog,

           az ibolya,a tulipán, az orgona illata a levegőben forog.

                                

           Madarak csicsergése hallatszik a fákról,

           én meg csak ábrándozok e gyönyörű tájról.

           Mert eljött a tavasz, a várva várt évszak,

           szívem szerint a legszebb időszak.

                          /2005 03.23/ 

                   

          

       

               

                          Anyák napjára 

           

               Mikor megszülettem tudtam,

               hogy fontos vagyok neked,

               mert két meleg kezeddel ringattál engemet.

 

               A napok egyre s egyre múltak,

               miközben vártad,

               hogy beszélni tudjak.

               

              Eljött egy szép nap,az év legszebb hava,

              mikor kimondtam a várva várt szót,

               Anya!

 

             Mit hallottam,ennél szebb szó nincsen,

             mert te vagy at én Édesanyám

             a drága kincsem.

 

            Köszönöm a jóságodat,

            mit soha el nem felejtem,

            s végűl azt,hogy megszülethettem.

 

           Sose sírjál,csak nevessél,

           mert úgy vidám az élet,

           a látod te is ,hogy szívedbe lányod mellé,

           unokáid lépett.

         

            végűl fogadd el Tőlem-e verset,

            mely rímekben virágzik,

            mert szívemből a szó ,hogy Anya,

            sohasem hiányzik!

                     /2005 03.30/ 

              

            

                           Ember 

 

               Valami megmozdúl egy asszony hasában,

               egy kis ember,mely megszeretne születni erre a világra.

               Mért? Ha egyszer úgy is elmúlik az élete,

               ismét visszakerűl a sötétbe.

 

              Ahol élet nincs,csak hideg föld,

               ahol a fű már nem zőld.

               Csak kopórsó lessz a végső helye,

              a sírja,virágokkal tele.

 

             Öregkor,csak kín,szenvedés soknak,

              amit a fiatalok gyűlölni fognak.

              

            Míg anyaméhben van a gyermek addig jó,

            mert körűl öleli a szeretet,a béke,

            s a tiszta őszinte szó.  

 

               

 

              

                         Karácsonyi üzenet 1

                            Karácsony eljött csillognak a fények,

                            gyújts te is egy gyertyát,mert a lelkek hazatérnek.

                            A sütőben mákos bejglik sűlnek,

                            s így lesz teljes,ez a szép karácsonyi ünnep!

 

                    

                       

 

                            Karácsonyi üzenet 2            

                   

                             Szép karárácsonyt kívánok neked,

                             gyertya lángja melegítse szívedet.

                             Elmúlt egy év,az újtól ne félj,

                             mert az égen egy csillag vigyáz rád,    

                             s hazáig elkísér! 

                                        

                                     

                         

             

                         Hiányzol           

                

                   Egyedűl járom éjjel  az utcát,kereslek téged,merre jársz,

                   talán valahol mégis,reménykedem,engem vársz.

                   Titkolom,hogy megvagyok nélküled,de te voltál a nagy Ő

                    Ne aggódj!Arcomat nem a könny mossa,hanem az eső.

                   S ha már más kezét fogod,tudasd velem,

                   Mert szívemnek akkor értelmet adni nem lelem.  

 

           

                                    

                            Búcsú     

     

                   Ahogy a szél eltünteti,s felszárítsa az esőcseppeket

                  Úgy szűnik meg a szememből a könny,s lassan lepereg.

                  Szeretlek!Te ezt nem hitted el nekem,

                  most már csak fényképed nézem,s gyönyörű zöld szemed tekint rám kedvesem.

                  Nem kell tőled semmi,emlékeid a szívembe zárom,

                 hidd el fáj,ha egy lányt,karodban látom.

                 Búcsúzom örökre,örűltem,hogy megismertelek,

                 remegő hangon,könnycsepp az arcon,de kimondom,ÉG VELED!!!